Rába

 A Rába Magyarország negyedik legnagyobb folyója, a Duna legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. A rómaiak Arrabonak hívták, az osztrákok Raabnak nevezik. Ausztriában, Stájerországban, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén ered 1200 m magasságban. Ausztriában 95 km-t tesz meg, majd Alsószölnöknél, 288 m tengerszint feletti magasságban eléri a magyar határt és Szentgotthárdnál végleg belép Magyarország területére. Innét keleti-északkeleti irányban folyik tovább, és 188 km megtétele után Győrnél a Mosoni-Dunába ömlik. A viszonylag nagy esésű, szélsőséges vízjárású folyó teljes hossza 283 km, vízgyűjtő területe 10 113 km2, közepes vízhozama Győrnél 27 m3/sec.

A Rába áradásai már az Árpád-korban is veszélyt jelentettek a folyó mentén létesült településekre nézve. IV. Béla egy 1226-ból fennmaradt kiváltságleveléből és a győri káptalan egy 1263-as leveléből is arról értesülünk, hogy már a 13. században csatornákkal és védőgátakkal próbálták elhárítani e veszélyt. 1247-ben lebontatták a Rábán épült "kártékony", azaz árvízveszélyt okozó malmokat és elrendelték a kisalföldi csatornatöltések megerősítését. Az 1636. évi 64. sz. törvény "küldöttséget" hívott életre a "Rába-meder kitisztítása és az ottani vízbajok elhárítása" tárgyában. 1746-ban Veszprém megye panasszal élt, mert Vas megye határában, a Rába partján öt évvel korábban Sopron megye gátat emelt, amely megzavarta a Rába folyását és annyira felduzzasztotta az Ásvány-árkon át kitörő vizeket, hogy azok elárasztották és elmocsarasították a Marcal-menti mezőket.
 
A Rába szabályozásának és erős gátak közé szorításának folyamata Győr, Moson, Sopron és Vas megyék, valamint Sopron szabad királyi város küldötteinek 1870-ben Szombathelyen tartott találkozójával kezdődött. A találkozó résztvevői kimondták, hogy szükségesnek tartják és igénylik a szabályozást, s egyben kérték a kormányt, hogy a szabályozási terveket készíttesse el. A terveket Újházy János főmérnök 1871-ben el is készítette. Ártérnek azokat a területeket tekintette, amelyeket az 1853. évi nagy áradás alkalmával elöntött a víz. Még 1871 novemberében megalakult és megkezdte működését a Rábaszabályozó Társulat.
 
1879-ben hatalmas árvíz pusztított a Rába mentén. A folyó Malomsoknál és Mérgesnél átszakította a jobb oldali régi, gyenge töltéseket, majd több helyen áttört a bal oldali töltésen is, tengerré változtatva a vidéket. Az okozott károk nagysága is hozzájárult ahhoz, hogy a szabályozási munkálatok felgyorsultak, de a pénzhiány továbbra is gondot okozott. Ekkor következett be az 1883-as, a négy évvel korábbinál is pusztítóbb árvíz: a töltések ismét több helyen átszakadtak, a víz elvitte az árpási hidat, Sobor és Árpás községekben a házakat is elöntötte, majd a Duna áradásától is felerősítve hatalmas rombolást végzett Győrben és környékén, házak dőltek össze, emberek ezreit kellett kitelepíteni.
 
Az 1883-as árvíz után már a kormány is fontosnak tartotta a szabályozás felgyorsítását, ezért dotációval és bankgaranciákkal támogatta a gátépítést, majd az Országgyűlés törvénybe iktatta a Rába szabályozásának folytatását és befejezését. Amire a törvényi szabályozás nem terjedt ki, azt a közlekedési miniszter 39161/1885. sz. rendelete határozta meg; ennek 75. cikke például még azt is kimondta, hogy "gátőrségi szolgálatra csak ép és erős testalkatú, 40 évesnél nem idősebb s 20 évesnél nem fiatalabb, írni és olvasni tudó egyén alkalmazható". 
 
A szabályozás most már valóban felgyorsult és az árvízveszélynek kitett Sárvár-Győr közötti szakaszon 10 év alatt, 1893-ra gyakorlatilag befejeződött. A Rába e szakaszát 80 átmetszéssel 48 km-rel, 131 km-ről 83 km-re rövidítették. Az árvízvédelmi töltések majdnem teljesen párhuzamosak, egymástól való távolságuk Győr-Árpás között 400 m, Marcaltőnél 320 m, fölötte pedig 200 m. Az új töltésekbe óriási mennyiségű földet és egyéb anyagot építettek be, például csak Marcaltő és Árpás között 619 287 m3-t. A gátak a továbbiakban megfeleltek az elvárásoknak. 1900-ban egy minden addiginál nagyobb árhullám még töltésszakadást okozott ugyan, és a víz 30 000 hektárt elöntött, de az 1910-es, 1925-ös és 1963-as ugyancsak hatalmas árhullámok már nem tudtak bajt okozni. 1965 áprilisában azután a Rába bal oldali mellékfolyóin ismét minden addiginál nagyobb árhullámok keletkeztek, ezek egyesültek a Rába árhullámával, aminek következtében az összegyűlt víz 30-50 cm-rel meghaladta a Rába-töltés koronáját és több helyen gátszakadást idézett elő. Az árnak mégsem lettek katasztrofális következményei, mert a vizet rövid időn belül sikerült a már alacsonyabb vízállású folyóba visszavezetni.
 

Híd a Rábán Sárvárnál

 Erőművek a Rábán

 

A Rába magyarországi szakaszán a vízfolyás irányában haladva az alábbi öt vízerőmű található. Ezek beépített összteljesítménye 4 747 kW, évi energiatermelésük mintegy 29 millió kWh.
  • Az Alsószölnöki Vízerőmű 1960-ban épült, négy Francis-turbina működik benne, együttesen 200 kW névleges teljesítménnyel. Éves energiatermelésük összesen 435 ezer kWh.
  • A Csörötneki Vízerőművet 1919-ben helyezték üzembe 3 db Francis-turbinával. 2004-ben felújították. Névleges összteljesítménye 485 kW, évi energiatermelése 3,8 millió kWh.
  • A Körmendi Vízerőmű 1930-ban épült. Az erőműben 2 db Francis-turbina üzemel összesen 240 kW névleges teljesítménnyel, évi 931 ezer kWh energiatermeléssel.
  • Az Ikervári Vízerőmű a legrégebbi és a legnagyobb a négy erőmű közül. 1896-ban alakítottak át egy régi malomból. 1995-ben újjáépítették. Jelenleg 4 db 520 kW névleges teljesítményű függőleges tengelyű Francis-turbina és 1 db 200 kW névleges teljesítményű vízszintes tengelyű iker Francis-turbina üzemel benne. Névleges összteljesítménye tehát 2 280 kW, éves energiatermelése 14,5 millió kWh.
  • A Kenyeri Vízerőmű, amely a nicki duzzasztógát mellett épült, a legújabb az öt rábai erőmű közül: 2009-ben kezdte meg a termelést. 2 db GHE Kaplan split turbinájának névleges összteljesítménye 1 542 kW, az erőmű éves energiatermelése 9 millió kWh.

 

Webkamera a Rábáról (Szentgotthárdnál)