komplex, vízvédelem

A Víz Keretirányelv (VKI) alapján felmérésre került a hazai víztestek (tavak és vízfolyások) állapota, amelyek jó ökológiai állapotát/potenciálját és jó kémiai állapotát 2015-ig szükséges elérni. A tervezett műveletek - különösen azok, amelyek a szennyezés csökkentését célozzák - e cél elérését szolgálják, kiemelten kezelve az országos jelentőségű érzékeny víztestekre (Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, Tisza-tó, Felső-Duna, Szigetköz hullámtéri és mentett oldali vízpótlás, Ráckevei-Soroksári Duna-ág) irányuló fejlesztéseket.

A Felső-Dunán a feladat a szigetközi területen a hullámtéri és mentett oldali vízpótlás megvalósítása, hatékony belvízmentesítés, a mellékágrendszerek rehabilitációja, a Mosoni Duna vízszint rehabilitációja és ökológiai potenciáljának javítása mellett a Lajta árvízvédelmi rendszerének és ökológiai folyosójának fejlesztése. A Ráckevei-Soroksári Duna-ág vízminőségének javítása a pontszerű és diffúz szennyezők kizárásával, a mederüledék szükséges mértékű eltávolításával, a mellék-ág rendszer rehabilitációjával valósítható meg.

 

Kiemelt beavatkozási terület a felszín alatti vizek további szennyezésének megakadályozása. Egy-egy vízbázis területén különböző, a helyi viszonyokra alakított műszaki intézkedéseket kell végrehajtani. A védelembe helyezés folyamatának ?a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről? szóló 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet ad keretet, valamint a diagnosztikai fázishoz részletes módszertani útmutató áll rendelkezésre.

 

Az ivóvízbázis-védelem célja az emberi tevékenységből származó szennyezések megelőzése, a természetes (jó) vízminőség megőrzése az ivóvíz termelés céljára kiépített vízművek környezetében, vagy a jövőben emberi fogyasztásra szánt vízbázisok területén. A 1995-ben elindított Ivóvízbázis-védelmi Program diagnosztikai fázisa keretében vizsgálni szükséges a sérülékeny üzemelő és távlati vízbázisok állapotát, az ivóvízkészlet megfigyelésére monitoring hálózatot kell kiépíteni a vízkivételek környezetében, valamint meg kell határozni a vízbázis védelme érdekében kijelölendő védőterületet és a költséghatékony intézkedések körét. A biztonságba helyezési fázisban hosszú távon is hatékony és gazdaságos védelem kialakítását célzó beruházások történnek. Végül a biztonságban tartási fázisban a létesítmények tervszerű karbantartása és a vízbázis monitoring rendszerének üzemeltetése a feladat.

 

2007-től a VKI szerint kialakított tipológia és előzetes kockázatbecslés alapján fejlesztett háromszintű monitoring rendszer működik. A mintavételi helyek és vizsgálandó komponensek kiválasztása biztosítani fogja a vízgyűjtők állapotának értékeléséhez szükséges információkat. A monitoring rendszer megalapozza a jó ökológiai és kémiai állapot elérése érdekében szükséges intézkedési programokat, valamint ellenőrzi ezek hatékonyságát. A kialakított monitoring- hálózatot mind a felszíni mind a felszín alatti vizek tekintetében fejleszteni szükséges.

 

A felszíni vizek monitoringját elsősorban a kisebb vízgyűjtő területtel rendelkező, nem vagy nem rendszeresen figyelt víztestek esetében kell fejleszteni, illetve a tavak esetében a mennyiségi méréseket ki kell terjeszteni a felszíni víztestként nyilvántartott valamennyi tóra. A felszín alatti víztestek monitoring hálózatában a mennyiségi monitoringhoz szükséges a talajvízszintet észlelő kutak számának bővítése a felszín alatti víztől függő szárazföldi ökoszisztémák védelme érdekében, valamint az egyes kisvízfolyások mentén. A rétegvízszint és a karsztvízszint esetében a nem megfelelő térbeli eloszlás indokol fejlesztéseket, különösen a termálvizek esetében. Fejleszteni szükséges a forrásmérő hálózatot az általuk táplált kisvízfolyások megfigyelésére. A költséghatékony és minőségbiztosított üzemeltetés érdekében mind a mennyiségi, mind a minőségi állomásoknál az automatizált és legjobb elérhető technológiákat kell előtérbe helyezni.