5.2.2 Célmeghatározás és eszközrendszer

Az árvizek kezelésénél célként határozható meg, hogy a kialakuló árvízszintek további növekedését el kell kerülni, mivel az exponenciálisan növeli a kialakuló veszélyhelyzetet.
Az árvízi biztonság a következő 5 - egymással szorosan összefüggő - követelmény teljesítésével valósítható meg:

1. A vízvisszatartási (tározási) lehetőségek feltárása és kiépítése.
2. Árvízi mederben a hidraulikai folyosó kialakításával a lefolyás gyorsítása (nagyvízi meder).
3. A töltések kiépítése a mértékadó árvízi terhelésre.
4. Lefolyás-szabályozás külföldön, ehhez folyamatosan erősíteni szükséges a határvízi együttműködést.
5. Az árvízvédelem úgynevezett nem-szerkezeti módszereinek (szervezeti, szervezési, fenntartási feladatok, védekezési eszközrendszer, árvízi előrejelzés és monitoring) fejlesztése.

Az elmúlt évtized igazolta a Vásárhelyi Terv alapelvének helyességét annak ellenére, hogy egyes elemeinek végrehajtása, elsősorban a területfejlesztési feladatok elmaradása miatt, nem valósultak meg teljes körűen. A nagyvízi meder levezető képességét illetve az árvízvédelmi töltések biztonságát helyre kell állítani és a kedvezőtlen trendekből következő szélsőséges árvizek kivédésére tározókapacitást kell kiépíteni.
A tározási lehetőségek kialakításának szükségessége vitathatatlan. Az elmúlt alig több mint tíz év rámutatott arra, hogy szükség van olyan biztonsági szelepekre, amelyek rövidtávon:

• átmenetileg tehermentesítik az elégtelen állapotú védműveket, nagyvízi medreket
• képesek kezelni az éghajlatváltozás következtében prognosztizált szélsőséges árvizeket
• képesek kezelni a külföldi beavatkozások miatt megnőtt árvízszinteket (pl. Ukrajna)

Miközben a végleges megoldásokat, a mértékadóra történő kiépítést, a kockázat számítást és területhasználat változtatást, a külföldi kapcsolatokban rejlő előnyöket és lehetőségeket keresni kell.

Azt is be kell látni, hogy ezeknek a tározóterületeknek az egyéb célú használata korlátozott, mivel hirtelen kell, nagy tározókapacitásnak rendelkezésre állni, ahova gyorsan és nagy vízhozamot kell kiengedni. A tározóterületek lehetőséget jelentenek viszont a víztűrő mezőgazdasági művelés, a tájgazdálkodás, a természetvédelem és nem utolsósorban a mentesített területek késleltetett vízpótlására a tározó leeresztésével párhuzamosan.

A fejlesztési célok meghatározásánál fel kell oldani egy látszólagos ellentétet. Egyfelől elkerülhetetlen Magyarország tározási kapacitásának növelése, másfelől az árvízi hozamok nagysága miatt továbbra sem mondhatunk le az árvíz gyors levonulását elősegítő nagyvízi meder megtartásáról, annak hidraulikai sávja tisztán tartásáról. Árvízi hozamaink ugyanis jelentősen nagyobbak, mint potenciális tározási kapacitásaink, tehát levezetendő, káros vízhozamokkal továbbra is számolni kell. Az árvizek levonulási területe azok hozamához képest rendkívül kismértékben növelhető a folyóra ráépülő települések miatt. Az árvízvédelmi töltések kihelyezése költséges és területileg korlátozott a hidraulika által megkövetelt nyomvonal miatt. Ugyanakkor a medrek levezető kapacitását meg kell tartani, illetve szükség szerint növelni kell annak érdekében, hogy az árvizek szintje ne nőjön tovább. Ezért elkerülhetetlen a nagyvízi mederkezelési tervek elkészítése, melyek alapján a hullámterek nyíltárterek hasznosítása úgy történhet meg, hogy a terület kárérzékenységét a minimálisra csökkentjük.

Itt kell ismételten felhívni a figyelmet a szomszédos országokkal való együttműködés fontosságára. Döntően felvízi országok határolnak bennünket, ahol az árvízcsúcsok csökkentése, biztonságos kiegyenlítése sok esetben lényegesen olcsóbban és hatékonyabban megvalósítható. Az alvízi országok esetében az árvizek kivezetésénél van szükségünk szomszédaink együttműködésére. Nem kerülhető meg a vízgyűjtőn az összehangolt vízgazdálkodás a tagállamok között, akár a készletek felhasználásáról, akár azok fenntartásáról van szó. Az árvízi kockázatok kezelése, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek hatékony, költségvetést kímélő megvalósítása megköveteli a határvízi bizottságok a jelenleginél hatékonyabb működését.
Minél nagyobb folyóról van szó, annál kisebb a lehetséges beavatkozások skálája. A Duna esetében, annak nagy vízhozama miatt, tározási lehetőségre nem áll rendelkezésre elegendő terület, ezért csak a védvonalak fejlesztésére, és a nagyvízi meder levezető képességének fejlesztésére van lehetőség, hozzátéve, hogy a Duna hullámtere helyenként igen széles. És a kiépítésre mértékadó előírás itt az előfordult jeges árvizek burkoló görbéje, ami közel az 1000 éves visszatérési idejű árvíz elleni védelemmel azonos.  A Tisza esetében van még lehetőség tározókapacitások kialakítására, de elkerülhetetlen a védvonalak erősítése és a nagyvízi meder rendezése is. Itt inkább a területi konfliktusok jelentenek problémát a tározó kijelölésénél. Kisebb vízhozamok esetén a tározási lehetőségek is nagyobbak a kisebb területigény miatt. Ezeket a lehetőségeket rendkívül alacsony szinten használta ki eddig az ország.

Szükségesnek tartjuk a rövid-távú illetve közép-távú teendők között kihangsúlyozni a dombvidéki kisvízfolyások mederrendezési feladatait, mivel dombvidéken - hazánk területének mintegy 55%-án - a felszínen hirtelen keletkező, nagy mennyiségű lefolyó víz okoz/okozhat károkat. A síkvidékkel ellentétben itt igen rövid, egy-két órán belüli, heves, talajpusztulást előidéző lefolyások keletkezhetnek. Nagy károkat okoznak településeken, műszaki létesítményekben (utak, vasutak), valamint a mezőgazdaságban, ahogyan ezt a 2010-ben kialakult helyzet is bizonyította.

Az árvízvédelem fejlesztésének másik irány a "nem-szerkezeti" módszerek alkalmazása. A hatékonyabb árvízvédelem érdekében az alábbi területeken van szükség és lehetőség előrelépésre

1. előrejelző rendszerek fejlesztése
2. informatika alkalmazása
3. védelmi szervezet fejlesztése
4. kockázatok csökkentése

Az előrejelző rendszerek fejlesztése és az informatika együttes alkalmazása időelőnyhöz juttatja a védekező szervezetet azáltal, hogy korábban felismeri az árvíz nagyságát és várható következményeit. Ezáltal hatékonyabbá válnak a védelmi beavatkozások (pl. gyorsabban épülnek ki az ideiglenes védvonalak) Hasonlóképpen előnyt jelent az ágazati hidraulikai modellek elterjesztése, amelyek a prognózisok pontosítása mellett lehetővé teszi a tározók összehangolt üzemeltetését, a nagyvízi medrek használatának meghatározását is. Különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a külföldön lévő mérőállomások, illetve az elérhető műhold és radarinformációk adatainak integrálására és feldolgozására.

A védelmi szervezet fejlesztésénél elsősorban a szakképzett létszám hiányát kell felszámolni. Ez összhangban van azzal a törekvéssel, miszerint a vízkészletek védelmében, az azzal való helyes gazdálkodás érdekében a vízügyi területi jelenlétet (békeidőben) erősíteni kell. A területi létszám védekezés idején szakképzett védekező létszámot jelent, ami már számottevően növeli a szervezet védképességét. Ezt az űrt részben a jelenleg foglalkoztatott közmunkások oktatásával és a vízügyi szolgálatba történő fokozatos integrálásával lehet elérni.

Helyre kell állítani a védekező szervezetek hierarchiáját a vízügyek, a társulatok, és az önkormányzatok között. Ez a hierarchia részben helyreállt a társulatok és a vízügyek szakmai kapcsolatának erősítésével, de meg kell teremteni ezt a kapcsolatot a vízügyek a társulatok és az önkormányzatok között is. Ennek érdekében szükséges a vízügyeken belül az árvízvédelmi biztosi pozíció kialakítása, aki békeidőben felügyeli az önkormányzati védműveket, a "víz ügyeket" érintő terveket fejlesztéseket, védekezés idején pedig irányítja a védekezést az önkormányzat, vagy önkormányzatok területén. Ezzel megteremtődik egy olyan kapcsolat, amivel az önkormányzati védekezés szervesen és hatékonyan integrálható a védelmi szervezetbe, képes használni a vízügyek és társulatok védelmi infrastruktúráját. Az árvízvédelmi biztos a védekezés szükségessége szerint egy- vagy több összefüggő településre nevezhető ki. A rendszer kialakítása fokozatosan lehetséges, és egyik feltétele a képzett személyzet megjelenése az ágazatban.

A vízkár-elhárítás másik fontos eleme, hogy az érdekeltek öngondoskodás alapján vegyenek részt a vizek kártételeinek megelőzésében. Ennek legrégebb múltra visszatekintő formája, hogy vízgazdálkodási társulatokba tömörültek. Az önkormányzatok legtöbb esetben nem rendelkeznek ár- és belvízvédelmi szervezettel, így a területükön lévő vízelvezető csatornákat saját maguk nem tudják megfelelően karbantartani, viszont a legtöbb önkormányzat tagja a vízgazdálkodási társulatoknak. A társulat egyben az önkormányzat szervezete is, amely a vizek kártételei kialakulását az önkormányzatok nevében eljárva is mérsékelni tudja.  Ha a társulatok állami koordinációja megoldódik, akkor rendkívül hatékonyan, a helyi érdekeket is figyelembe véve léphet fel a védekezés során.

Továbbra is pontosításra szorul a párhuzamosságok elkerülése érdekében a társszervezetekkel való kapcsolat. Az árvíz önmagában, amíg a védművek méretezésének felső határértékét el nem éri (mértékadó árvízszint ? MÁSZ), még csak nem is rendkívüli esemény, és pláne nem katasztrófa.. Eddig a pontig az árvizek kezelése az arra létrejött védelmi szervezetekkel biztonságosan elvégezhető.. Csak ezt követően van esélye kialakulni katasztrófa helyzetnek, illetve katasztrófának, ami speciális katasztrófavédelmi feladatok megoldását (kitelepítés, esetleg kimenekítés) igényli. Az elmúlt időszak árvizeinél ez a határvonal nem került egyértelmű meghatározásra, ami miatt sok és költséges intézkedés történt párhuzamosan és feleslegesen. Ezért szükségessé vált a különböző szervezetek védelmi fokozatainak és feladatainak összehangolása.

A létszámhoz hasonlóan a védelmi eszközpark korszerűsítését is végre kell hajtani. A bevetési csoportok az ún. Védelmi Osztagok (VO) szervezetileg még léteznek, de létszámban és eszközben is kiürültek. Ezek feltöltése, és ezekből négy regionális, speciálisabb eszközökkel is rendelkező VO kijelölése is szükséges, akik a védekezés területére vezényelhetők. Ezek az osztagok tudnak végrehajtani olyan speciális feladatokat az árvízvédekezéshez szükséges mértékben és mennyiségben, mint szádfalverés (vízről is) vízi szállítás, vonal és tér világítás, szivattyúzás, szennyezett víz semlegesítése, stb. Az osztagok békeidőben Műszaki Biztonsági Szolgálatként a már korábban bevált gyakorlatnak megfelelően üzemelési, fenntartási, fejlesztési feladatokat látnak el. Az utóbbi évtized árvizei indokolttá teszik a 2010-ben felszámolt ÁBKSZ (Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet) helyreállítását is.

Fontos és megvalósítandó cél, az Európai Unió céljaival összhangban, hogy az árvízveszélyeztetett területeken csökkentsük a károk kialakulásának kockázatát. Az árvízi veszély és kockázati térképek elkészítése megkezdődött és hazai kötelezettségünk ennek befejezése. Ezek segítségével megállapítható, hogy a kérdéses terület mekkora veszélynek van kitéve, ami elsősorban a területhasználatot fogja befolyásolni. A kockázatok csökkentése érdekében ezeket az információkat integrálni kell a területfejlesztési folyamatokba, ami elsősorban a jogi szabályozás korszerűsítését teszi szükségessé. A meglévő kockázatok meghatározása a területfejlesztés irányának meghatározása mellett a védelmi infrastruktúrák kialakítására lesz hatással. Fontos és megvalósítandó cél, az Európai Unió céljaival összhangban, hogy az árvíz veszélyeztetett területeken csökkentsük a károk kialakulásának kockázatát. Az árvízi veszély és kockázati térképek elkészítése megkezdődött és hazai kötelezettségünk ennek befejezése. Ezek segítségével megállapítható, hogy a kérdéses terület mekkora veszélynek van kitéve, ami elsősorban a területhasználatot fogja befolyásolni. A kockázatok csökkentése érdekében ezeket az információkat integrálni kell a területfejlesztési folyamatokba, ami elsősorban a jogi szabályozás korszerűsítését teszi szükségessé. A meglévő kockázatok meghatározása a területfejlesztés irányának meghatározása mellett a védelmi infrastruktúrák kialakítására lesz hatással.

5.2.3 Intézkedések

Rövid-távú teendők (2012):

• Az árvízvédekezés irányításáról rendelkező jogszabályok harmonizációját el kell végezni a tervezett szervezeti átalakításnak megfelelően. Különösen fontos a jogszabályok azonnali rendezése a vízminőségi kárelhárítás területén (a védekező szervezet legyen jogosult az elrendelésre), és a katasztrófavédelem területén (a védekezés vízügyi feladat, a kimenekítés katasztrófavédelmi feladat), mert az eredményes védekezést gátló hatáskörátfedések, illetve hiányok vannak. Szükséges megteremteni a védelmi szervezet felbővítésének jogszabályi alapjait.
• Ütemesen folytatni kell az árvízkockázatok értékelését és kezelését az EU irányelvének megfelelően, mert ez teremt finanszírozási lehetőséget a szükséges felmérések, adatbázisok megteremtésére a stratégia végrehajtásához. 2011-ben el kell készíteni e tárgyban az országjelentést.
• A stratégia és a kockázatkezelési tervek alapján el kell készíteni a szükséges összehangolt árvízvédelmi fejlesztések leltárját, figyelembe véve a 2014 ? 2020 EU pénzügyi időszak nyújtotta lehetőségeket.
• Folyamatosan erősíteni és korszerűsíteni szükséges a határvízi együttműködést és ezzel elő kell segíteni az összehangolt vízkészlet-gazdálkodást, és azon belül is a lefolyás szabályozást, az a szomszédos országokban.
• Folytatni kell a megkezdett és biztosított finanszírozású árvízvédelmi célú beruházásokat, kiemelten két legnagyobb folyónknál, a Tisza mentén a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését, valamint a Duna menti árvízvédelmi projektet.
• El kell készíteni a nagyvízi mederhasználatot pontosító nagyvízi mederkezelési mintaterveket
• Felül kell vizsgálni a sík és dombvidéki tározási lehetőségeket, a záportározók, illetve árvízcsúcs-csökkentő tározók létesítésének lehetőségeit, illetve a létesítésükkel párhuzamosan szükséges beruházásokat dombvidéki kisvízfolyások, patakok települést, lakott területet, valamint mezőgazdaságilag művelt területeket érintő szakaszain
• A Kormány döntésének megfelelően fokozni kell a Sajó völgye településeinek árvízi biztonságát.

Közép-távú teendők (-2014):

• El kell készíteni a stratégiai fejlesztések terveit, a hatékonyság érdekében összhangba kell hozni más szakterületi tervekkel, hogy az új pénzügyi ciklusindulására pályázatkész állapotban legyenek. A stratégiai tervek készítésénél előtérbe kell helyezni a komplexitást, a hatékonyabb megtérülés, és a fenntarthatóság érdekében.
• Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK sz. Irányelvének megfelelően el kell készíteni az előzetes árvízkockázat becslést, árvízveszély térképeket, árvízkockázati térképeket és az árvízkockázat kezelési terveket.
• A szomszédos országokkal az árvízi kockázatok kezelését egyeztetni kell, és meg kell határozni a szükséges, határokon túlnyúló közös finanszírozást igénylő összehangolt fejlesztéseket, kiemelt figyelemmel a külföldi monitoring-hálózat bővítésére, illetve az árvízcsúcs-csökkentő tározók létesítésére.
• Folytatni kell a 2001-ben elfogadott Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) programot valamint a Duna projektet. A programnak megfelelően el kell érni, hogy az árvízcsúcs-csökkentő tározók térségfejlesztési szerepe nőjön, vízkészlet-gazdálkodási és komplex vidékfejlesztési funkciót lássanak el. Ki kell dolgozni a projektek gazdaságélénkítő és foglalkoztatást segítő elemeit. Ennek megfelelően felülvizsgálata, illesztése szükséges a részletes tervezésekben a csatlakozó nemzeti stratégiákhoz.
• A VTT keretében elkészült tározók összehangolt üzemirányítása érdekében numerikus hidraulikai modellezésen alapuló döntés előkészítő rendszert kell kifejleszteni.
• A 2010. évi kisvízfolyásokon levonult villámárvizek tapasztalatai, valamint a kockázati tervezés részeredményei alapján, a kritikus helyeken meg kell kezdeni a záportározók, illetve árvízcsúcs-csökkentő tározók építését.
• A vízkárelhárítás keretében a vízügyi igazgatóságok műszaki irányítóképességét növelni kell. Végre kell hajtani vízügyi szervezet fejlesztését a kibővült árvízvédelmi feladatok ellátására. A szükséges képzés biztosításával ki kell terjeszteni az árvízvédelmi biztosok rendszerét összhangban a társulati és az állami védekezéssel. Növelni kell a területi jelenlétet.
• A speciális, illetve az első lépcsős védekezési feladatok, valamint a fenntartási munkák ellátására a speciális védekezési gépekre és eszközökre központi védelmi osztagot és raktárt kell létrehozni. Bővíteni kell a 4 kijelölt környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságnál felállított regionális osztag felszereltségét és minden igazgatóságnak a szükséges mértékű beavatkozási-kivitelezési kapacitással is rendelkeznie kell.

Hosszú-távú teendők (-2020):

Meg kell kezdeni az árvízi kockázatkezelési tervek elkészítését és végrehajtását, azon belül:

• az ártér-használat és az elöntési kockázat teljes körű összehangolását, vagyis az árvíz-kérdés kezelésének az ?egyenlő kockázat stratégiája? szerinti megújítását.
• a nagyvízi lefolyási sávok, hidraulikai folyosók létesítését a lefolyás gyorsítása érdekében. Ezen hullámtér rendezési beavatkozásokat összhangba kell hozni a természetvédelmi és ökológiai érdekekkel, a vidékfejlesztési stratégiával, a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe véve.
• Végre kell hajtania kidolgozott dombvidéki kisvízfolyások, patakok rendezését az előkészített ütemezés szerint.
• A VTT keretében a további tározók építését.
• A szomszédos országokkal közösen egységes monitorhálózat kiépítése szükséges az árvízi előrejelzések fejlesztése érdekében.
• El kell érni a korszerű, térinformatikai alapú árvízvédelmi, lokalizációs tervek, nyilvántartások, és döntéshozatalt támogató rendszerek üzemszerű működtetését.